Alajos (olasz nevén Aluigi, Luigi) 1568. március 9-én született Castiglione őrgrófja, Ferrante Gonzaga elsőszülöttjeként, s őt még hét testvére követte. Születése meghatározta várható életútját. Alig volt tízéves, amikor a toszkán nagyherceg udvarába került apródnak. Ott megtanulhatott mindent, ami akkoriban társadalmi rangjához szükséges volt: udvari viselkedést és fellépést, a klasszikus és élő nyelveket. Az udvarban megtartottak minden egyházi előírást, de valójában távol álltak a keresztény lelkiségtől. Alajos még gyermek volt, amikor elhatározta, megőrzi függetlenségét. A firenzei Angyali Üdvözlet-templomban fogadalmat tett: nem alkalmazkodik környezetéhez, szabad akar maradni Isten számára. Életmódja állandó tiltakozás volt az udvari körökben uralkodó visszaélésekkel és bűnökkel szemben. 1581-ben Alajost apródként II. Miksa feleségének udvarába rendelték, aki készült visszatérni spanyol hazájába. A tizenhárom éves fiú azonban szeretett volna belépni a jezsuita rendbe. Emiatt összetűzésbe került apjával. Négy év múlva, 1585. november 2-án Alajos ünnepélyesen lemondott összes elsőszülötti jogáról Rudolf öccse javára. Két nappal később már úton volt Róma felé, hogy ott megkezdje próbaévét.Tanulmányi éveit súlyos családi bajok zavarták meg. Apja meghalt, Rudolf a családi tanács által elhatározott házassági ajánlatot semmibe véve megszöktetett egy polgári származású leányt, és titokban feleségül vette. Alajos alig bírta rávenni, hogy vállalja, azaz hozza nyilvánosságra a megkötött és érvényes házasságot, és ezzel szüntesse meg a törvénytelen együttélés botrányát. Eközben Rudolf a mantovai herceggel Solferino birtoklásáért pereskedett. A viszályt azonban nem sikerült rendezni. A mantovai herceg anyja azt javasolta, hogy Alajos legyen a döntőbíró. A rend általános főnöke elfogadta az ajánlatot. Az, hogy az alig húsz éves fiatalembert bízták meg ezzel a feladattal, világosan mutatja, mekkora tekintélye volt a családban. A közvetítés sikere tényleg nem maradt el, és helyreállt a béke.
Ezt követően Alajos visszatért Rómába, hogy a jezsuita rend központi tanulmányi intézetében, a Római Kollégiumban (Collegium Romanum) folytassa teológiai tanulmányait.
1590–91 telén éhínség és pestis pusztított Itáliában. A Római Kollégium növendékei is beálltak az önkéntes ápolók sorába. Alajos az utcán összeesve talált egy beteget, akin a pestis minden jele látható volt. Késlekedés nélkül a vállára vette, és a kórházba vitte. A huszonhárom éves ifjú elkapta a betegséget. Hosszú szenvedés után, 1591. június 21-én halt meg.
Tizennégy évvel később boldoggá, 1726. december 31-én pedig szentté avatták. Ünnepét 1842-ben vették föl a római kalendáriumba. XI. Piusz 1926-ban nyilvánította a katolikus ifjúság védőszentjévé.