Miserend - Évközi 13. vasárnap

Gyümölcsoltó Boldogasszony (Jézus fogantatásának) ünnepe után Mária útra kelt Názáretből, hogy meglátogassa és segítse idős rokonát, Erzsébetet. Az út az akkori viszonyok között nem volt rövid, sem könnyű, Mária sok fizikai nehézséget vállalt; de lelkileg sem volt egyszerű a dolga, hiszen szívében hordozta a felfoghatatlan és kimondhatatlan titkot: Isten gyermekének édesanyja lett. Csaknem 150 kilométerrel távolabb, Ein Karemben Erzsébet is küzdött a maga helyzetével. Megrendítő lehetett, hogy idős kora és magtalan volta ellenére gyermeket vár és még a férje is megnémult. Így nem igazán akadt, akivel megbeszélhette volna életének váratlan alakulását. A történtekre magyarázatot aligha lelhetett, kérdéseit senkivel nem tudta megosztani, ezért a hozzá érkező Mária legalább akkora segítséget jelentett neki lelkileg, mint a háztartás körüli teendőkben. Mennyi mondandójuk lehetett egymás számára! Milyen könnyebbséget adott, hogy a másik érti, megérti azt, ami a lelkükben zajlik! Sarlós Boldogasszony ünnepe – a két várandós asszony találkozása – igazi ünnep. Nemcsak azért, mert mindketten igent mondtak Isten szokatlan (sőt, Mária esetében egészen egyedülálló) meghívására, hanem azért is, mert láthatatlanul történt egy másik, még ennél is jelentősebb találkozás: Jézus, az emberré lett Isten Fia itt találkozott először későbbi előfutárával, Keresztelő Jánossal. Mondhatnánk akár, hogy két magzat közelsége még nem jelent találkozást, de a Szentírás biztosít minket arról, hogy ők ketten valóban jelen voltak egymás számára, hiszen „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel” (Lk 1,41). Mi lehetne ennél valódibb találkozás? A mi találkozásainkban történik bármi ennél magasztosabb és élőbb? Fenségesek ezek a találkozások! Két asszony, akik által fizikailag is megjelenik a világban az üdvtörténet két kulcsszereplője: Isten és az ember. Jézus, Isten Fia, aki a kereszten életét adja a bűnös, megváltásra szoruló emberiségért, és Keresztelő János, aki előkészíti az Úr útját az emberekhez és a vértanúságot is vállalja a hit és az erkölcs védelmében. Isten, aki meghal az emberért és egy ember, aki meghal Istenért. Ebben a találkozásban szemlélhetjük Isten végtelen bölcsességét és előrelátását, amivel a megfelelő időben beteljesíti az üdvösség ajándékát az emberek számára. Sarlós Boldogasszony ünnepén minden évben zarándoklatot szerveznek nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton az együtt járók, jegyesek, fiatal házasok és gyermekre vágyók számára. A gyermekáldás Isten különleges ajándéka, amelyet az ember az orvostudomány rendkívüli átalakulása mellett sem tudott teljesen saját hatáskörébe vonni. Sokaknak egyszerű a foganás és a gyermekszülés, de akadnak olyanok is, akiknek csak hosszú évek küzdelmein keresztül vagy soha nem sikerül – Isten az életadás más, lelki módját kínálja számukra. Mária és Erzsébet története két egészen rendkívüli példát mutat az anyává válásra. Mária a fiatal lány, aki „férfit nem ismer” (Lk 1,34); Erzsébet a meddő idős asszony, aki már nem is számíthat gyermekáldásra. És mégis mindkettőjükkel megtörténik! Ebben láthatjuk, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37), az emberi ész és a fizikai valóság határain túl is tud csodát tenni. Ugyanakkor nemcsak a nők ismerhetik fel – és nemcsak a gyermekáldás témájában –, hogy az Istenre bízott életben bármi megváltozhat egyik napról a másikra, és reménytelennek hitt nehézségekre is lehet megoldás. Bátran ráhagyatkozhatunk Isten végtelen irgalmára és ajándékozó szeretetére!