Miserend - Húsvét 4. vasárnap

Pongrác (†304) a VI. században keletkezett szenvedéstörténete szerint szüleit korán elvesztette. A tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel frígiai hazájából Rómába költözött. A közelükben élő keresztények megszerették a fiút; közbenjárásukra Kornél pápa megkeresztelte. Pongrác részt vett a közösség imáin és áldozati ünnepein. Egy napon katonák fogták el, s Diocletianus császár elé vezették, aki keresztény hite megvallása miatt lefejeztette a hitvalló ifjút. Pongrác tiszteletére az V. századtól vannak bizonyítékok: Symmachus pápa (498–514) bazilikát emeltetett Pongrác sírja fölé a Via Aurelián; Rómában fehérvasárnap az újonnan megkereszteltek ünnepi körmenetben a bazilikájához vonultak, levetették keresztelési ruhájukat és megújították hitvallásukat: hitüket az ártatlan gyermek oltalma alá helyezték, szeretetük és bizalmuk jeléként. E bizalom eskük megerősítéseként is szolgált bírói tárgyalásokon: a peres felek Pongrác sírjánál esküdtek meg arra, hogy igaz a vallomásuk. A késő középkor óta Pongrácot a tizennégy segítőszent közé sorolják. Szervác Rajna-vidéki püspök (†384), Pongrác és Bonifác (†303) ókeresztény vértanúk. Alakjukat és emléknapjukat (május 12., 13., 14.) fagyosszentek néven tartja számon a közép-európai, így a magyar néphagyomány is, mivel az évszázados tapasztalat szerint ebben az időszakban hirtelen hűvösre fordul az időjárás, sokszor fagyot is hozva, amely tönkreteheti a sarjadó rügyeket s a vetést.