| V.9. Szombat
|
V.10. Húsvét VI. vasárnap
Társ.-i Kommunikáció Világnapja. BÉRMÁLÁS
| V.11. hétfő
|
V.12. Kedd
Szt. Pongrác vértanú
|
V.13. Szerda
Fatimai B. Sz. Mária | V.14. Csütörtök
| V.15. Péntek
|
V.16. Szombat
Nepomuki Szt. János | V.17. Vasárnap
Urunk mennybemenetele
| |
| SZEPETNEK |
10:00 Bérmálkozók és szüleik bszüleik gyóntatás
|
15:30 Bérmálkozók találkozása János pk atyával Plébánia – Odu
16:00 Bérmálás a Vatican Brass és a Vox Varietas KKórus szolgálatával
|
nincs szentmise
|
8:00 - 10:00 Irodai szolgálat 10:00 Kolping
18:00 Matola László 2. évf.
|
17:00 Májusi Litánia |
13 - 17 Irodai szolgálat
17:00 Májusi Litánia
|
17:00 Májusi Litánia
| 17:00 Májusi Litánia
|
8:00 Kerék Lajosné Rozália 38. évf. A szentmisében: Székely Emília keresztelője
|
| NAGYKANIZSA-BAJCSA |
nincs szentmise
|
nincs szentmise
|
nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise |
nincs szentmise
| nincs szentmise | nincs szentmise
|
12.30
|
| SORMÁS |
nincs szentmise
|
nincs szentmise
| nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise |
nincs szentmise |
18:00 Vinkó cs. élő és + tagjai
| nincs szentmise |
9:30 Mindenkoron Segítő Szűzanya tiszteletére
|
| ESZTEREGNYE |
nincs szentmise | nincs szentmise
| nincs szentmise | nincs szentmise |
nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise |
11:00 Kósa Lajos 17. évf.
|
|
János a dél-csehországi Pomukban (ma Napomuk) született szegény szülők gyermekeként 1340 körül. Párizsban tanult. 1380-ban szentelték pappá. Ezt követően Padovában jogot tanult, majd hazatért, és káptalani ügyvéd, 1389-től pedig a prágai érsek általános helynöke lett. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király meg akarta tudni, mit gyónt a felesége, azonban János nem volt hajlandó megmondani, ezért a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Ez 1393-ban történhetett. A hagyomány szerint, amikor a szent teste elmerült, öt csillag bukkant fel a vízből (ez lett János egyik attribútuma). A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el. Ez Nepomuki Szent János legendája. Ami a tudományos kutatást illeti, kétségtelen, hogy a király megölette, a Moldva vizébe fojtatta. Oka azonban máig tisztázatlan. Hogy a gyónási titok vértanúja, az a néphagyomány nyomán csak később bukkant föl. Már kortársai is Krisztus vértanújaként tisztelték, de csak 1721-ben avatta boldoggá XIII. Ince, majd 1729-ben szentté XIII. Benedek. Az 1715-ben kezdődött kanonizáció során hatékonyan közreműködött Althann Mihály Frigyes váci püspök is. Jentzenstein (vagy Jenstein) János 1381 és 1396 között ült Prága érseki trónján. Egy irata, mely panaszirat Vencel király ellen, felsorolja részben az Egyház jogait, részben a királynak az érsek birtokát és személyét illető túlkapásait. Felrója neki ezenkívül, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába fojtatta általános helynökét, Nepomuki Jánost. Egy humanista tudós, Thomas Ebendorfer von Haselbach, aki többször volt a bécsi egyetem rektora, így ír Császárkrónikájában: „Vencel a felesége gyóntatóját, Jánost, a teológia magiszterét is a Moldvába fojtatta. Egyrészt azért, mert János kijelentette, hogy csak az méltó a király névre, aki jól kormányoz, másrészt azért, mert állítólag nem akarta megszegni a gyónási titkot.” Ebendorfer bizonyíthatóan hosszabb időt töltött Prágában 1433-ban, mindössze negyven évvel a történtek után. Ebben az időben is tudták tehát, hogy Nepomuki János a király haragját vonta magára, mert szemrehányást tett neki kormányzása miatt. És ezenkívül élt a gyanú is, hogy a királyné gyóntatójaként nem akarta megsérteni a gyónási titkot. Nepomuki Szent Jánost magyar népünk többfelé Jánoskának hívja. A közép-európai, így a magyarországi barokk jámborság, népi vallásosság jelentős alakja, tiszteletét a 17. század folyamán, a csehországi vallásháborúk elmúltával a jezsuiták készítették elő. Alakjában egyrészt a papság misztériumát, a gyónás szentségét akarták megdicsőíteni, másrészt a szintén egy János, Husz nevével jelzett eretnekhagyományokat ellensúlyozni, népies jellegű jámborságban feloldani. A 18. század szentjei közül az ő tiszteletére szentelték a legtöbb új templomot, kápolnát, oltárt, szobrot. Szobrai az egész ország területén láthatók, főleg hidak mellett, vizek szélén állnak, de megtalálhatók házak homlokzati fülkéiben is. A Szentháromság és a Szeplőtelen Fogantatás mellett, olykor ezeknek hódoló mellékalakjaként, Nepomuki Szent János szobra az egyik legjellegzetesebb téralkotó eleme a magyar, illetőleg közép-európai barokk városképnek.
| |||||||||
|
IV.25. Szombat
|
IV.26. Húsvét IV. vasárnap
Jó Pásztor Vasárnapja
| IV.27. hétfő
|
IV.28. Kedd
Chanel Szt. Péter
|
IV.29. Szerda
Sienai Szt. Katalin | IV.30. Csütörtök
Szent V. Pius pp | V.1. Péntek
Munkás Szt. József
|
V.2. Szombat
Szent Atanáz püspök | V.3. Vasárnap
Húsvét V. vasárnap
Anyák Napja Szt. Flórián | |
| SZEPETNEK |
|
8:00
Takács család élő + tagjai
|
nincs szentmise
|
8 - 11 Irodai szolgálat
|
nincs szentmise |
13 - 17 Irodai szolgálat
|
17:00 Vox Varietas a plébánián
|
10:00 Bérmálkozók és szüleik bszüleik gyóntatás
|
11:00 Édesanyák köszöntése, Szt. Flórián imádság a szobornál
|
| NAGYKANIZSA-BAJCSA |
nincs szentmise
|
12:30 +szülők, testvérek: Ferenc, Anna
|
nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise |
nincs szentmise
| 17:00 Vox Varietas a plébánián | nincs szentmise
|
12:30 Takács János 29. évf., Vass-szülők
|
| SORMÁS |
nincs szentmise
|
9:30
+ Szülők
| nincs szentmise | nincs szentmise | nincs szentmise |
nincs szentmise |
17:00 Vox Varietas a plébánián
| nincs szentmise |
9:30 Édesanyákért
|
| ESZTEREGNYE |
nincs szentmise | 11:00 Szabó László 1. évf., Sz. József és + szülők
| nincs szentmise | nincs szentmise |
18:00 Hoecker Antal 30 napos
| nincs szentmise | 17:00 Vox Varietas a plébánián | nincs szentmise |
08:00 Simon János
|
|
V. Piusz személyében olyan pápát kapott az Egyház, aki határozottan folytatta a reformok megvalósítását. Tizennégy éves korában belépett Szent Domonkos rendjébe. Teológiai tanulmányainak befejeztével Bolognában 1528-ban pappá szentelték. Utána tanárként és novíciusmesterként működött Padovában, majd prior volt Vigevanóban és Albában. Lombardiai tartományfőnöksége idején kérlelhetetlen inkvizítornak mutatkozott a comói és bergamói egyházmegyékben. Ezek a püspökségek közvetlen szomszédai voltak Németországnak és Svájcnak, így különösen is érintette őket a terjeszkedő reformáció. Gyakran megesett, hogy a felháborodott tömeg kődobálással fogadta vagy búcsúztatta a szerzetest. Rendi elöljárói felfigyeltek rá, és 1550-ben Rómába rendelték a római inkvizíció általános biztosának. A főinkvizítor a szigorú Caraffa bíboros volt. IV. Pál előbb Nepi-Sutri püspökévé, majd bíborossá, végül főinkvizítorrá nevezte ki. Nem értett egyet a következő pápa, IV. Piusz politikájával, ezért kegyvesztett lett; a pápa eltávolította őt Rómából, és Mondovi püspökévé tette. 1566-ban azonban a bíborosi testület őt választotta pápának. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, mennyire különbözik a korábbi reneszánsz és humanista pápáktól. Megtestesítette az új reform ideálját. Pontifex maximusként is úgy élt, mint szegény és egyszerű domonkos: a pápai ruházat alatt a rend szőrkámzsáját viselte. Ugyanazt a szigorúságot és lemondást, amelyet magától megkövetelt, elvárta munkatársaitól, sőt az egész Egyháztól is. Megtudta, hogy megválasztásának híre rémületet váltott ki a nép körében. Így reagált a hírre: „Isten segítségével remélem, hogy halálom alkalmával nagyobb lesz a szomorúság, mint most, megválasztásomkor.” V. Piusszal kezdődött a 16. század nagy reformpápáinak sora. Fő célja az egyházi és vallási élet lehető legteljesebb megújítása volt. Úgy gondolta, hogy minden sikeres egyházi reformnak a saját háza táján, vagyis a pápai udvarnál, a Római Kúriánál és a római papságnál kell kezdődnie. Ezért először a pápai háztartást egyszerűsítette és a pápai udvartartás létszámát csökkentette. Csak arra érdemes férfiakat hívott meg bíborosként legszorosabb munkatársai körébe. A simónia (a lelki javak, szentségek, vagy egyházi hivatal adásvétele) minden formája ellen küzdött. Különösen szívén viselte a római lakosság valláserkölcsi színvonalának emelését. Szigorúan megkövetelte a püspököktől, hogy a trienti zsinat által újból hangsúlyozott rendelkezés szerint tartózkodjanak a székhelyükön. Ebben látta ugyanis a rendszeres lelkipásztorkodás nélkülözhetetlen feltételét. Egész Itáliában egyházmegyei és tartományi zsinatokat tartottak, rendszeres vizitációval fölmérték az Egyház helyzetét, és megfelelő intézkedéseket hoztak a visszaélések megszüntetésére. A pápa sürgette, hogy állítsák föl azokat a papnevelő intézeteket, amelyeket a zsinat előírt. Szorgalmazta a cölibátust, amelyet addig meglehetősen lazán értelmeztek, és ellenőrizte a szerzetesrendekben a klauzúra megtartását. Az általánosan elhanyagolt hitoktatás újraélesztésére 1566-ban megjelentette a Római katekizmust. Gondos előkészítés után 1568-ban közreadta a Római breviáriumot, 1570-ben pedig a Római misekönyvet, s kötelezően előírta az egész világon minden templom és minden pap részére. Minden további liturgikus változtatást pápai jóváhagyáshoz kötött. Ő nyilvánította Aquinói Szent Tamást, a középkor egyik legnagyobb hittudósát egyháztanítóvá; írásait Szent Bonaventura műveivel együtt kiadatta. A pápa nagy érdeklődést mutatott a tévedés és a megtévesztés leküzdése iránt, ugyanakkor a tévedők megnyeréséért is mindent megtett. A vallási megosztottság korában a pápa az eretnekeket gonosztevőknek tartotta, akikkel szemben akkor jogosnak tartották a legkeményebb büntetés, még a halálbüntetés is. Rómában a pápa bizottságot alapított a hitetlenek visszatérítésére. Ebből lett később a Hitterjesztési Kongregáció, a mai Népek Evangelizációjának Kongregációja. A török veszedelem arra a belátásra bírta, hogy a hitszakadások által megosztott keresztényeknek véget kell vetniük vallási viszályaiknak. Ezért így kérlelte a protestáns fejedelmeket: „Úgy keresünk titeket, mint a jó pásztor keresi eltévedt bárányait, hogy visszavigye őket az akolba.” Amikor a Pápai Állam, Velence és Spanyolország között létrejött a Szent Liga, és nehéz küzdelem után megszületett a török feletti győzelem a lepantói csatában (1571), V. Piusz az ütközet szerencsés kimenetelét megérezve könnyekre fakadt. Hálából október 7-re bevezette a Győzelmes Miasszonyunk ünnepét, melyet ma Rózsafüzér Királynője (Olvasós Boldogasszony) néven ünneplünk, és a loretói litániába bevette a Keresztények segítsége megszólítást. V. Piusz pápa 1572. május 1-jén hunyt el. Amikor elterjedt a halálhíre, valóban nagyobb volt a gyász, mint amikor megválasztották, pápasága alatt ugyanis kiderült a nép számára is, hogy minden szigorúsága ellenére az Egyház iránti igaz szeretet vezérelte. Halálának századik évfordulóján X. Kelemen pápa boldoggá, negyven évre rá XI. Kelemen szentté avatta.
| |||||||||